Rólam

1986.november 30-án láttam meg a napvilágot a Csepeli Kórházban. Csendes, szófogadó, szabálykövető kislány voltam, aki nagyon hamar eldöntötte, hogy énekesnő akar lenni. Olyan erős vágy volt bennem, hogy nem volt kérdés, hogy ez lesz az utam. Rengeteg segítő angyalom volt, akik hittek bennem és támogattak: szüleim, pedagógusaim, barátaim és a férjem, aki 17 éves korom óta a legnagyobb támaszom. Két életrevaló, tüneményes kislány édesanyja vagyok, akik nélkül nem lenne teljes az életem. Azt vallom, hogy jöjj bármilyen nehéz körülményből, ha ki akarsz törni, akkor ki is fogsz. Elkötelezett támogatója vagyok az oktatásnak, tudom, hogy engem a kimagasló oktatás emelt ki a csepeli munkásgyökeremből, amely nagyon fontos identitásom. Enélkül biztosan nem tudnék annyit a világról és az emberekről.
Tisztelem és szeretem az embertársaimat vallási és származási előítélet nélkül. Eredendően tudom, hogy az ember jó, így nálam mindenki nyitott ajtókra talál, aki őszinte és önazonos, származzon bárhonnan is.
Nem szeretem a mismásolást, a hazugságot. Nincs időnk hazudni, az életet igazul kell élni. A hazugság elviszi az életet és nem tudunk semmi értelmeset létrehozni és hátrahagyni általa. Mindenki azt hoz ki az életéből, amit csak akar, így azt vallom, hogy az vagy, amit teremtesz.
Örülök, hogy itt vagy velem! A lehető legjobbat szeretném neked adni a zenémmel.